Képek a természetből

tintagomba Ráncos tintagomba (Coprinus atramentarius)
A tintagombák arról kapták nevüket, hogy az elöregedő termőtest feketés folyadékká folyik szét. De igen rövid életűek. Ez a faj nagyobb termetű, trágyás talajon, vagy korhadó fatönkökön csoportosan terem. Erdőben ne szedjük, mert van egy ott élő, mérgező rokona, amely nagyon hasonló. Fogyasztása esetén tartózkodjunk az alkoholtól, mert azzal együtt rosszullétet okoz.

tölcsérgomba Duzzadttönkű tölcsérgomba (Clitocybe clavipes)
A tölcsérgombák kalapja fiatalon többnyire domború, később fokozatosan tölcsér alakúvá fejlődik, de középen ekkor is maradhat kis púp. Ez a faj közepes termetű, tönkje alul jellemzően megvastagodott. Főként savanyú talajú fenyvesben található ősszel. Kedveli a vastag avarréteget. Erősen aromás, érzékeny gyomrúaknak megárthat. Alkohollal együtt fogyasztva ez a gomba is rosszullétet okoz.

sereges tölcsérgomba Sereges tölcsérgomba (Clitocybe gibba)
Kisebb termetű tölcsérgomba. Erdőtalajon nyáron és ősszel seregesen terem. Finom illata a frissen sült kalácsra emlékeztet.

papsapkagomba Fodros papsapkagomba (Helvella crispa)
A papsapkagombák szabálytalan, lapokból gyűrt süveget viselnek. Ennek a fajnak a tönkje is bordázott. Erdőtalajon, nyáron és ősszel lehet találni. Enyhén mérgező.

ízletes kucsmagomba Ízletes kucsmagomba (Morchella esculenta)
A kucsmagombák süvege egy lapból álló gyűszű vagy kúp, amelynek felülete bordás, vagy gödrös. Az ízletes kucsmagombáé méhsejtszerűen - de szabálytalanul - gödrös. Teljes felületén a tönkhöz nőtt. A gomba belül egyetlen üreg, ez fontos különbség a mérgező papsapkagombáktól. Erdőszélen, vagy füves helyen nő tavasszal.

fattyú kucsmagomba Fattyú kucsmagomba (Mitrophora semilibera)
Az ízletes kucsmagombánál kisebb, a süveg aránylag kicsi, sötét színű, a sekély gödrök sorokba rendeződnek, a süveg alsó harmada nem nőtt a tönkre. Hasonló helyen és időben terem.

korallgomba Cifra korallgomba (Ramaria formosa)
A korallgombák termőteste elágazó. Ez a faj olyan karfiolra emlékeztet, amelynek a rózsái rövid orgonasípokká nyúltak. Erdőtalajon, nyáron és ősszel fordul elő. Enyhén mérgező; a hatás főként hashajtó.

petrezselyemgomba Petrezselyemgomba (Hericium clathroides)
Termőteste elágazó, de nem a korallgombák rokona, hanem a gerebengombáké. Termőrétege tüskeszerű nyúlványokból áll. Elsősorban korhadó bükkfán fejlődik. Fiatalon ehető, később kemény lesz.

légyölő galóca Légyölő galóca (Amanita muscaria)
Az egyik legismertebb, dekoratív gomba. Nyersen a legyekre ható méreganyagot is tartalmaz. Ez nem azonos az ember számára mérgezőkkel, amelyek főzve is hatásosak maradnak. Ősszel fenyvesben, vagy savanyú talajú lomberdőben helyenként gyakori.

csigagomba Nagy fehér csigagomba (Hygrophorus pennarius)
A csigagombák neve onnan származik, hogy kalapjuk teteje általában nyálkás. Ez a faj ebből a szempontból kivételes, ezért száraz csigagomba néven is említik. Ősszel terem erdőben; nem gyakori.

csészegomba Bíborvörös csészegomba (Sarcoscypha coccinea)
Tél végén, kora tavasszal megjelenő, feltűnő színű kis gomba. Gyakorlati jelentősége nincsen.

kénvirággomba Vöröses kénvirággomba (Hypholoma sublateritium)
Elhalt fán, tuskókon nagy csoportokban található, gyakori gomba. Lemezei zöldes árnyalatúak. Íze rossz, keserű, és enyhén mérgező is.

pikkelyes tinóru Pikkelyes tinóru (Strobilomyces floccopus)
A tinóruk között különlegesnek számít pikkelyes kalapjával. Nem enni való, ritka gomba.

nünüke Kék nünüke (Meloe violaceus)
A hólyaghúzó bogarak közé tartozik, testnedve cantharidint tartalmaz. Repülni nem tud. Tavasszal, fű között lehet találni.

ganéjtúró Tavaszi ganéjtúró (Geotrupes vernalis)
A ganéjtúrók föld alatti járatokba hordják le a trágyát lárváik számára. Több fajuk is fémes színű, de ez a legélénkebb, és legsimább felületű. Erdőben gyakori.